A Teréz- és Erzsébetvárosi szervezet 2017-es beszámolója, 2018. évi tervek

- Erzsébetvárosi és Terézvárosi csoport híre

A programok közösek a két kerület tagságával, a klubnapokat más-más helyen és időben külön tartjuk.

2017-ben is – mint minden évben – a január, február általában a kultúra és szórakozás jegyében telt. Színház-, hangverseny látogatásokon vettünk részt. A kedvezményes árú jegyeket a résztvevők fizették.

Idén is több rendezvényt szerveztünk. Februárban farsangi mókázást tartottunk az Eötvös 10 Közösségi és Kulturális Színtér rendezvénytermében. Áprilisban megtartottuk a hagyományosnak mondható húsvéti rendezvényünket, a NYUSZI-Bulit, a K11 Művészeti és Kulturális Központban. Az év végén meghitt hangulatú volt a BOLDOG KARÁCSONY-t rendezvényünk. Mindhárom alkalommal színvonalas műsorral szórakoztattuk a résztvevőket. A rendezvényeken uzsonnát is feltálaltunk. A karácsonyi program kivételével mindegyik rendezvényen volt tombola, ahol például több ezer forintot érő vízforraló volt a fődíj. Karácsonykor kis csomagocskát kaptak a tagok.

Több ízben voltunk kirándulni. Tavasszal egynapos kirándulást szerveztünk a fóti Károlyi kastélyba. Ott megtekintettük a méltán híres fóti templomot, és az altemplomban a Károlyiak kriptáját, valamint megcsodáltuk a kastély bejárható részeit. Közben, pihenőként megebédeltünk a kastély éttermében. Ellátogattunk az Aquincumi Romkertbe is.

Júniusban ellátogattunk Pápára, ahol megtekintettük a híres Kékfestő Múzeumot, valamint az egyházi gyűjteményt. Ebéd után gyönyörködtünk a felújított Esterházy Kastély szépségében.

Szeptemberben kétnapos kirándulás keretében ellátogattunk Kalocsára, ahol az Érseki Könyvtárat, az Egyházi Gyűjteményt, és a Kalocsai Főszékesegyházat tekintettük meg. Ebéd után a Paprika Múzeumban a kalocsai paprika termesztésével, feldolgozásának fortélyaival ismerkedtünk. Kiskőrösön szállt meg a társaság. Reggel ellátogattunk a Petőfi szülőházában lévő múzeumba, majd ebéd után tovább utaztunk Kecskemétre, ahol megnéztük a városháza dísztermét és a Cifra Palotában lévő múzeumokban bővítettük ismereteinket.

Nyáron fagylaltozós terefere volt a program. Ősszel „disznólkodtunk” a LIKE étteremben. A két program a fehér asztal melletti beszélgetést, a kapcsolatépítést szolgálta.

A fenti programokat a Budapest Főváros VI. kerület Teréz- és Budapest Főváros VII. kerület Erzsébetvárosi Önkormányzatok a Civil Pályázatuk keretén belül nyújtott forrásokkal támogatták, melyet ezúton is hálásan köszönünk.

A fenti programon kívül szerveztünk még egy 6 éjszaka 7 napos Dél-erdélyi kirándulást is. A kirándulás teljes önköltségét a programon résztvevők fizették.

 

Herczlné Rohonyi Olga

klubvezető

 

A szervezet 2018. évi tervezett programjai:

VI-VII_2018. evi tervek

 

 

 

Szomszédoltunk Dél-Erdélyben

Beszámoló az erdélyi kirándulásról

 

Amit láttunk…

Vasárnap korán reggel indultunk Dél-Erdélybe. Többször megálltunk, rövid pihenőkre, majd utunk első állomására, Aradra érkeztünk. Az Aradi Vértanúk emlékművénél elhelyeztük a kegyelet koszorúját, majd sétáltunk a belvárosban, végül egy hangulatos kávézó teraszán megpihentünk. Arad nagyon szép, hangulatos városka, csak szomorú látványt nyújtott, hogy az egyébként szép házak lepusztultak, elhanyagoltak. Folytattuk utunkat Temesvárra. A Hunyadi kastélyt, ami a Bánát Múzeumnak ad otthont, felújítás miatt csak kívülről tudtuk megcsodálni. Tovább sétálva megtekintettük a barokk római katolikus székesegyházat és a főtéren lévő ortodox főszékesegyházat is. Érdekesség Temesvárról, hogy ott volt először villanyvilágítás Európában.

Másnap reggel indultunk Dévára, ahol a rekkenő hőségben, némi sorban állás után egy siklószerű járművel feljutottunk a várba. Kőműves Kelemen vára és a kilátás lenyűgöző volt. A szendvicseink elfogyasztása után tovább utaztunk Vajdahunyadra. A Hunyadiak ősi várának termei, még így évszázadokkal később is a vár régi pompájáról árulkodtak. Este érkeztünk meg a közeli Csernakeresztúrra, egy nagyrészt magyarlakta faluba, ahol több magánháznál, kis panziókban „szétszórtan” aludtunk.

 

Vajdahunyad vára

Harmadnap reggel tovább indultunk Nagyszeben, Fogaras érintésével Brassón át Négyfaluba. Szikrázó napsütésben érkeztünk Nagyszebenbe. A „Kövér toronytól” nem messze állt meg az autóbusz, onnan felsétáltunk Nagyszeben régi főterére. A főtéri szász házak „szemes” tetőablakai elbűvölők voltak. Az idegenvezető ismertette a nagyszebeni szászok, a főtér épületeit, városházát, palotákat és történetüket. Kívülről megtekintettük a Brukenthal palotát, ami Románia egyik legnagyobb képzőművészeti gyűjteményének ad otthont, de ott jártunkkor éppen belülről felújították, ezért zárva volt. A „lábas” ház mellett elsétálva, a Hazugok hídján át, az evangélikus székesegyházhoz értünk. A híd legendája szerint, ha valaki a hídon állva hazudik, leszakad vele a híd. Ebben a legendában azonban a hídon tartott, négy órás Ceausescu-beszéd óta már nem hisznek az emberek.

 

Nagyszeben

A székesegyház megtekintése után egy teraszon megpihenve fagylalttal, üdítővel hűsítettük magunkat. Délután Fogarasba értünk. A fogarasi vár többfunkciós: könyvtár és hotel mellett történeti és népművészeti múzeumnak is otthont ad. Ez utóbbit meg is tekintettük.

 

A Fogarasi vár díszes terme

Estére a Brassóval szinte egybeépült Négyfaluba érkeztünk. Itt szintén magánházakban, kis panziókban laktunk három napig. A következő napon Prázsmár erődtemplomát tekintettük meg. Az erődtemplom – amely a világörökség része – a falu népének adott menedéket háború esetén. Minden családnak volt egy zárható helyisége. A belső udvarból iskola, sütöde, mosóhelyiség és közös raktárak voltak megközelíthetők. Békeidőben pedig a tartós húsfélét (füstölt sonka, szalonna stb.), ruhaneműt tárolták a családok a zárt ajtajú kamrákban. A következő úti célunk Sepsiszentgyörgy volt, ahol a Székely Nemzeti Múzeum kincseivel ismerkedtünk meg, többek között Gábor Áron egyik megmaradt ágyújával is. Délután visszamentünk Brassóba. A különböző mesterségek (tímárok, posztósok, stb.) bástyáit a buszból körbeutazva tekintettük meg, majd elsétáltunk a főtérre. Kívülről csodáltuk meg a régi városházát és a főtér szépen rendbe hozott épületeit, majd bementünk a „Fekete templomba”. Végül egy hangulatos teraszon üdítő, kávé mellett beszélgetve megpihentünk.

Másnap a Regátban lévő Sinaiára vezetett utunk. Itt található Mihály román király nyári rezidenciája, a Peles kastély, valamint nem messze a trónörökös pár Pelisor kastélya. A kastélyok megközelítése, a hosszú gyalogút embert próbáló volt számunkra. A kívülről is festői Peles kastély belsejében grandiózus lépcsősorok, elegáns szalonok sora, csodálatos könyvtár, színházterem, hálószobák és mellettük a fürdőszobák, freskók, festmények tárultak elénk. Megérte a fáradtságot. A Pelisor kastély megtekintésére már sem túl sok időnk, sem túl sok erőnk nem maradt, így azt kihagytuk.

 

A Peles-kastély

A szokatlanul nagy forgalmi dugó miatt a pénztárzárás előtt mindössze negyed órával sikerült elérnünk „Drakula” kastélyához, Törcsvárra. A törcsvári várkastélynak amúgy semmi köze Drakulához. Valóban élt egy Vlad Dracul vagy Vlad Tepes nevű havasalföldi román uralkodó, aki kegyetlenségéről, véreskezűségéről mesze földön híres, vagy inkább hírhedt volt, de ő soha nem birtokolta a várat, mindössze egy ideig raboskodott ott.

A következő napon elhagytuk Négyfalut. Indultunk hazafelé, Segesváron át, Kalotaszentkirály volt a következő szálláshelyünk. Segesváron, hangulatos utcácskákon keresztül érkeztünk az óváros főterére. Megtekintettük az érdekes óratornyot, a csizmadiák tornyát, a Petőfi szobrot, a 3D-s szarvasos házat, a fedett diáklépcsőt (150-200 lépcsőfok). Néhány vállalkozó kedvű fiatal fel is sétált rajta, ők megnézték a kolostortemplomot is. Láttuk Vlad Dracul állítólagos szülőházát, de az sem bizonyított, hogy valóban ott született volna. A séta fáradalmait végül egy árnyas teraszon pihentük ki, fagylalt és üdítő mellett.

Az utolsó napon korán keltünk, hogy meg tudjuk nézni a kalotaszentkirályi tájházat és a kedvünkért kinyitott kazettás mennyezetű, csodálatos templomot. Hazafelé Bánffyhunyadon a „cifra paloták” között jöttünk el, majd Nagyváradon rövid időre megállva, a székesegyházat – és a tavaly előtt elmaradt – kincstárat tekintettük meg. Hazafelé megálltunk a Királyhágón, és több helyen, rövid pihenőt tartva. Fáradtan, szebbnél szebb élménnyel gazdagodva az esti órákban értünk haza.

 

Erdélyi gasztronómiai kalandtúra

Erdély – ha az ember magánházaknál száll meg – a sok látnivaló mellett egy igazi gasztronómiai kalandtúra is. Az erdélyi magyar konyha méltán híres, ezért is tartottam érdemesnek erről is írni.

Vannak érdekes ételelnevezések, ilyen volt például Temesváron az Arizona panzióban a tésztaleves. El nem tudtam képzelni, hogy mit is fognak adni ilyen címszó alatt. Aztán kiderült, hogy csontleves volt cérnametélttel, ezt követte a finom rozmaringos csirkesült, salátával, majd almát és ásványvizet is kaptunk a vacsorához. Erdélyben egyébként ez volt a „leggyengébb” vacsoránk, pedig finom, ízletes és bőséges volt minden. A csernakeresztúri házigazdák mindenhol jófajta pálinkával, finom savanyú levessel (csorbaleves-féle), töltött fasírttal és sült kolbásszal vártak bennünket. Süteménnyel, borral (hűtött ásványvízzel) zártuk a vacsorát.

Négyfaluban megkóstolhattuk a híres erdélyi csorbalevest, a pörköltet puliszkával, máskor miccs (románul mititei, hasonló, mint a csevapcsicsa) volt a vacsora, de kaptunk tárkonyos krumplilevest (hasonló, mint itthon a tárkonyos raguleves) és hamisítatlan finom erdélyi töltött káposztát. Minden vacsora után volt finom házi sütemény vagy gyümölcs (szőlő, barack). Természetesen itt is minden vacsorához kínálták a kitűnő pálinkát, még áfonya pálinkát is kaphattunk, ami még Erdélyben is kuriózumnak számít. Természetesen minden nap jófajta borral, (ásványvízzel) kínálták vacsora után a társaságot.

 

Csorbaleves (illusztráció)


A reggelik is fejedelmiek voltak. A különböző házi készítésű szilva, hecsedli, áfonya, őszi- és sárgabarack lekvárok mellett különböző módon elkészített tojások, fasírtgolyó, rántott hús, padlizsánkrémek (pl. majonézes), és persze a híresen finom zakuszka is az asztalra került a felvágottak, szalámik, sonkák, sajt- és túróféleségek mellett. Reggelente tucatnyinál is több étel és ital közül választhattunk, szíves kínálás mellett.

A kalotaszentkirályi húsgombóc leves másképpen készül és néz ki, mint Budapesten, de az is nagyon finom volt, a fokhagymás, petrezselymes öntettel kínált sertéssült előtt. Természetesen itt is kaptunk aperitifet, desszertet és hűtött ásványvizet. A reggeli itt is bőséges volt – frissen sütött szalonna, tojás stb.–, mindenki mindenből annyit kapott, amennyi jólesett.

Mindannyian mindennek ellen tudunk állni, csak egy dolognak nem: a kísértésnek. Az erdélyi emberek híresen önzetlen és példátlan vendégszeretetének köszönhetően felszedtünk néhány plusz kilót, úgyhogy jöhet a fogyókúra.

Herczlné Rohonyi Olga

 

 

 

Közösségi megosztás